Bretagne es Normandia hataran

Teny ami teny, nagyon el vagyok maradva a blogirassal! Ebbol ket dolgot tudunk leszurni:
1) Nagyon nincs idom irni
2) Nem is lesz olyan reszletes, mert most is faradt vagyok...

Tehat penteki szinhaz estunk utan - allj, szinhaz!
Aranyos amator szinjatszo csapat egy klasszikus komediaban. Ugyesek voltak, dehat azert nem egy Romeo es Julia Operettszinhazban... A foszereplo raadasul nagy haver a csaladnak, ugyhogy tole egyenesen hivatalbol kellett elajulni. NA jo,nem volt gaz - annyira mint a tobbiek, akik neha elsos modra alltak be a szinpad kozepere es vigyazzallasban dialogizaltak valakivel...vagy az is lehet, hogy ez mar annyira magas muveszet, hogy az en szereny agyam ezt mar nem kepes felfogni...
A csalad lanygyermekei kifejezetten "halasak" voltak edesanyjuknak az esti szorakozasert, de en azert orultem, hogy egy ilyet is lattam! Es vegul is csak az erdekelt, hogy masnap meghoditom Franciaorszag csodajat, a
MT ST MICHELT!!!!

Reggel izgatottan keltem, amit a nantesi zord idojaras kicsit visszafogot, de gondoltam ez nem lehet akadaly. - Azert a biztonsag kedveert bepakoltam a dzsekimet (amit eddig meg csak Pornicba vittem el, ha esne az eso, es ott esett is, dehat az mar reg volt).
Az ut oda 2 ora volt, de jol eldumaltuk, meg elszundiztam neha, meg enekelt a csalad remek angolsaggal kulonbozo slagereket - szoval jol elvoltunk.
GPSen mar km-ekkel elobb lattuk A helyet, es aztan egyszercsak a nagy semmibol teljes valojaban is meglattuk - persze akkor meg csak egy kis piszok volt az ablakon...
Aztan egyre csak kozeledtunk, es ahogy kozeledtunk, egyre jobban el lehetett igazodni a GPS nelkul is, hisz az ut mellett megallo es fotozo autosok jeloltek az iranyt...

Aztan befordultunk a szallodasorhoz, es aztan vegre elhagytuk, es ott allt elottunk teljes pompajaban MT ST MICHEL!
Gyonyoru volt! Raadasul mire odaertunk, a nap is kisutott, es a napszemuveget, amit lazan otthon hagytam, nagyon kezdtem hianyolni...
Felsetaltunk, es mar a kis utca is tunderi volt! Igazi kozepkori varosi mini utca, termeszetesen "la Grande Rue"nek hivtak... Nagyon ari volt - masfel meteres utca maszik fel a hegyoldalban, es korulotte regi favazas hazikok cegerekkel es ettermekkel. Jo persze ide is bekuszott a tercier szektor a maga egymast hegyen hatan elhalmozo souvenirshopjaival, de nekem igy is tetszett!
Felmentunk a monostorba, ahol kaptam audioguide-ot is - en angolt kertem volna lusta fejemmel (noha a magyart is felvetettem mint eleve elvetelt kiserlet), de szerencsere franciat kaptam, es noha neha elvesztettem a fonalat, azert tok jo volt...
A monostor zsenialis!!!!
Regi, nagyon regi es meg regibb reszletek bukkantak fel, es hozza meg egy gyonyoru kilatas is a hegy tetejerol!
Korbe-korbe eppen homokpadok vettek korul, mert apaly volt, de igy talan szebb volt, mint tengerrel...
Miutan egy hatalams turat tettunk a monostor reszben, mar az ifjabbik generacionak korgott a hasa, igy ujra belevetettuk magunkat a Nagy Utca forgatagaba es kerestunk egy meg esszeru (tudom, raisonnable, reasonable...) arakkal rendelkezo ettermet. Talaltunk is egyet, ami nagyon ari volt, es finom is!

Ebed utan meg egy kicsit visszatertunk az utcai kofakat is meghazudtolo arusok kusza birodalmaba, es aztan jott a nagy kaland! Pascale szeret setalni, Anna is szeret setalni, lanyok kicsit faradtak, de nosza rajta, menjuk meg a dagaly elott kicsit bele a homokba...
Felulrol tunderien, es mindenekelott SZARAZNAK nez ki a vegtelen homoksivatag - annyi kulonbseggel, hogy itt vannak kisebb vizek - plane ebben a tikkaszto nyari hosegben...
Bar persze tapasztaltabb olvasoim tudjak mar, hogy a latszat tobbszor csal, mint nem, ugyhogy az elso 50 meteres beeteto szakasz utan jott a platyplaty minden lepesnel, ugyhogy alkalmaztuk a "tengerben felturt gatyaval bohockodom" technikat, ami tobb kevesebb sikerrel mukodott is.

Amikor mar inkabb egy iszaptengerre kezdett hasonlitani a trutyink, akkor a leggyengebb lancszem, Jean-Raphael visszafordult. Mi mentunk tovabb lankadatlanul - illetve ide-odacsuszklva, de mindenesetre vidaman.
Akkor jott a nagy pillanat, amikor mar Pascale levette a cipojet, hogy mezitlab kenyelmesebb meg izgibb is, es elhaladt mellettunk 3 sarmos francia ifju. Pascale usgyi utanuk, hogy ok biztos jol tudjak az utat, es akkor HOPP! Pascale alol kicsuszott a talaj, es rahuppant a sejhajara, amitol aztan kellmes allapotot vett fel a nadragja...

En innentol kezdve piros jelzesu veszriadot fujtam magamnak! En; aki feher nadragban es feher poloban voltam, gondoltam, nem szeretnek mindent aznap este mosni...es SIKERULT! Megkerultem ugy a "hegyet", hogy a cipomon kivul masnak nem esett sarosodasa...

Aztan a kocsiba csak mezitlab szallhattunk be, es hazamentunk. Este voltam palacsintazni, vasarnap volt nagy fozocske s ajandekosztas, es este viccces kavezo, es a mai nap sem volt esemenytelen, de mivel az ocsemmel es Linda baratnemmal elchateltem az idomet (megerte),ezert meg mindig turelemre kell hogy intselek titeket! (ha veletelneul holnap nem akad benn semmi tennivalom - bar most mar a parizsi programszervessel jol elfoglalom magam), akkor irok bentrol...Fotok is lesznek, de mar nem birom megvarni;, amig beotolt a gep, mert hulla vagyok... Bonne nuit!