Itt a vege, fuss el vele...
Legalabbis a Nantes-i resz, es ezzel eletem ket nagyon erdekes honapja lezarodott, illetve egy uj elkezdodik.
Hisz mint azt a bolcs mondas is tartja: ma kezdodik eletem hatralevo resz...
Nagyon faradt vagyok, es lehet, hogy valojaban logisztikat kene tanulnom, mert egyelore meg nem talaltam ki pontiosan, hogy hogyan fogom az itt beszerzett CUCC mennyiseget hazavinni.
Mikinek hala fele hazakerul mar viszonylag hamar, remelem egyben. A masik fele (ruhaim szerncsesebbik fele, pedig megjarja velem Parizst es csak velem egyutt ternek haza... Meg megalmodom.
Remelem, tetszettek a fotoim, ha a kilometeres szoaradataimat nem is tudtatok mindig olvasni, es ha kivancsiak vagytok, akkor biztositok mindnekit affelol, hogy lesznek kepbemutatok, es ugysem lehet majd - csak eroszakkal - lecsapni, mert meg meselni fogok, az biztos.
Mindenkinek jo pihenest november 1-jere!
Veget ert a moka mara, zarul Anna mokatara, de ha tetszett nemsokara, viszontlatasra pajtasok!
Suru, mint a fondue
Hat kb ilyenek a napjaim most. tregnap muzeum, delutan shoppingolas, este LA mAison kavezo sokan, aztan szo szerint borig vagy megtovabb azas, aztan egy icipici buli,eaztan hajnalig dumaparty Mikivel, aztan reggel keson keles, es keson inudlas es elkeses. Vannes Lucievel, breton palacsinta, Carnac es Asterix kovei, aztan itthon eletem ELSO fondueje, aztan a St Pïerre katedralis megklatogatasa ugy hogy egy magyar organiosta van itt, es csak nekunk otunknek jatszott a vaksotet es ures katedralisban, aztan kavezas egy tok jo helyen;, aztan most hazimozizas este, aztan csomagolas, es holnap reggel indulas kastelyokhoz...
Lassatok be, meg a fotokat meg semmire nincs idom, mert miondjart osszeesem, mikozben nagyon elvezem, es ez mar a finis, ugyhogy most nem lehet megallni!
Mindenkit imadok, aki ir, azt is aki nem, es jovok haza lenthetetlenul, ugyhogy reszkessetek!
CUPP!
A fotok!
Itt dolgoztam...(a mogottem allo uriember mindig koszont, es o ismert, de nekem foglama sincs a neverol...)
O Michelle, a kedves neni, aki mindig beszelgetett velem, es tok jokat tudott mondani!
ES VEGUL...
Igen, O es Odile (a jobboldali). odile a mindig mosolygos, tudneri titkarneni, aki alluitasa szerint soha nem er ra, de valojaban mindig trecesl, szoval igazi verbeli titkarno!
Es hat a baloldalon ott van a pays de la Loire szepsegnyertese! O Marie, a draga, akit a vegere sikerult annyira megszokni, hogy mar nem utalom, es neha voltak jo pillanatai is, de hat azert az "imadomafonokom" kategoriatol meg messze van!
LA SOIREE
Hat elerkezett a nagy vacsi is, amit en vartam is meg nem is. szerintem elobbivel egyedul voltam, mert a legtobben a hatukra kivantak ezt, de en szeretem az ilyen rendezvenyeket - meg ha ciki is.
A lenyeg, hogy mint minden itt torteno valamirevalo esemeny, ez is a CCI-ben, azaz a munkahelyemen volt.
En mar reggel bepakoltam a kis motyomat, mivel treningre nem megyek puccparadeba - igy hat a puccparade jott velem napkozben mindenhova, merthogy a terning meg a vacsi kozott mar nem sok idom lett volna hazajonni es keszulodni.
A legviccesebb az volt, amikor a treningnek mar majndem vege volt es en lementem az irodankba fenymasolni egy ket papirt. Sok liftje van az epuletnek, de egyet biztosan tudtam amint beszalltam a liftbe. Muriel is jott a sajtotajekoztatora.
En nem tudom mennyi penze van annak a nonek; vagy hol veszi nagykeraron a parfuljet, de az biztos,hogy minden alkalommal egy uveggel magara ont, mert tudtommal a liftbeszallasomkor mar legalabb egy feloraja ment a sajtohercehurca, es az illattomeg olyan volt, mintha Muriel a keblere olelve tartana engem fogva...
Na mindgey, miutan olyan haromnegyed 6 korul vege lett a treningnek, kileptem az ajton, es hat mar egy egesz kis tarsasag gyult ossze ott az emeleten.
Ekkor fogtam magam es az egyetlen noi mellekhelyisegbe betelepedtem(a ket WC-t csak azert mondom, hogy az egyetlen, mert valailyen nagyon furcsa oknal fogva ferfibol legalabb harom volt ugyanitt) Bende Margittal (a neni aki kivalasztott otthon mindannyiunkat, es mellesleg nagyon jofej!), akinek a segitsegere neha szuksegem volt, leven, hogy nem a legalkalmasabb helyen tudtam felkeszulni a nagy esemenyre.
Tobb nagy dolog is tortent, mivel ez a haromeves nantes-i program zaroeve: voltak mindenfele beszedek, ott volt a Rotarysok tomege, megalakult egy francia magyar Rotarys egyuttmukodesi tarsasag, egy francia magyar szakmai egyesulet (amibe mi belephetunk...), voltak kerekasztal beszelgtesek, sajtotajekoztato ES eljott a magyar nagykovet is! (igazabol ez most lehet, hogy nagyon ciki hogy igy megirom, es nem is tudom;, hogy rakhatok-e fel kepet, dehat csak nem gaz...valaki ert ehhez?)
Szoval eleg durva kis esemeny volt! Volt egy szerintem nem egetrengeto de nagyon fincsi vacsi!
Meg a fogasok kozott enekeltunk is a nepnek magyarul, es teljesen odavoltak ertunk! Kulonosen Gaborert, aki aztan az este vege fele mar szoloba nyomta es nagy sikere volt...
Hat ez is megvolt, es igazabol azert fogom ennyire rovidre, mert mar reg a talalkan kene lennem, hisz a mai kvazi az igazi utso bulilehetosegunk nantesban, ugyhogy megyek is!
TRENING
Hat a tegnapi nap volt a csucs!
Ha minden nap ezt csinalhattam volna, vagy valami hasonlot, akkor en lettem volna vilag legboldogabb embere! Ugyanis eljutottam egy nemzetkozi tarhyalasokrol szolo treningre, ahol nem mellesleg egy angol uriember volt az eloado, es angolul tartotta az egeszet, ami csak azert volt tok jo, mert a delutani workshopokon nem a nyelvre, hanem a tartalomra tudtam figyelni!
A pasas zsenialisan adott elo - legalabbis en, aki meg szuzkent mentem ilyen treningre, es valojaban meg nem igazan lattam ilyet, engem teljesen elbuvolt!
Se nem volt jokepu, se nem volt fiatal, tehat nem kell felreerteni! egyszeruen tokre tetszett az eloadas technikaja.
Arrol persze voltak ketsegeim, hogy vajon mennyi francia fog eljonni egy ilyen angolul tartott rendezvenyre, amikor - es most figyelem! a frankofonia valsagaban az osszes francia eszeveszetten vedi a sajat nyelvet, es kvazi hadat uzen az angolnak - de tele volt a terem, es meglepoen tudtak egyesek nagyon szepen H betuket kiejtve angolul beszelni.
Egyebkent ez a "franciaavalodivilagnyelv,csakazangolelbitoroltaahelyet" eleg erdekes egy koncepcio, de az biztos, hogy itt most minden ekorul forog, es utobb kiderult, hogy egy kicsit emiatt is vagyunk mi itt, hogy hazamneve legyunk nagy frankofonia hirdetok! Nekem nincs bajom a franciaval, sot kezdem vegre nagyon megszeretni, de azert, hogy az angol elsobbsegen a "bizniszben" meg nemzetkozi eletben felhaborodnak, az komikus...
Szoval tegnap delelott eloadasok, aztan ebed, es aztan a workshopok, ami csucs volt! Nagyon elveztem! Persze lehet, hogy csak azert mert eloszor voltam ilyenen, de nagyon bejott, hogy ez maradt az utsoutso napomra!
Utso nap
Hat ez is elerkezett, es egyreszt orulok, mert nem kell tobb dossziet nezegetnem, masreszt ez azt is jelenti, hogy nem nagyon vanb mar sok hatra. :-(
A lenyeg, hogy nem igazanb az utso nap, de az utolso itt igazan az asztalkam mogott.
Holnap ugyanis elmegyek egy targyalastechnikai trenigre, amit nagyon varok, es aztan pentekre felmentettem magam, ugyhogy aznap meg korbenezek egy kicsit a varosban, meg shoppingolok, meg egyebek...
Az utso nap mar egesz jora sikeredett. Michelle, aki vegig nagyon kedves volt velem, ma beszelgetett velem egy csomot arrol, amit op csinal, es noha soha nem csinalnam azt amit o, megis tok jofej volt, es tok jokat magyarazott.
Hat mara ennyi, mert mindjart megyek Belvezehez, "csoportosan osszefoglalni a tapasztalatokat"...
PA!
A HAZ es a macerak vele
Azaz a La Maison kavezo - idementunk el hirtelen osszeszedett kis csapatunkkal.
(tudom, majdnem mindegyik bejegyzesem azaz-zal kezdodik, de olyan kis frappans - vagy ennyi ido utan mar nem? Vagy ti eszre sem vettetek? Na mindegy!)
szoval errol mar annyi mindent meseltek, hogy igy poen meg ugy poen, hogy gondoltuk, ebben az utso "mindentcsinaljunkesnehogykiamaradjonvalami" heten ide is el kell menni!
Tudni, Vera, Bori, Zita meg en fel is kerekedtunk a szokasos Commerce teren valo talalkozas utan. 
Miutan ugyesen megtalaltuk, a kavezoval szemben meghallottuk, hogy milyen jo zene szol egy lakasbol. Nagyon fel akartunk menni, de aztan rajottunk, hogy ez a szemben levo kavezo, ahol egy kopasz pasas egyszemelyes gitarkoncertet adott. Nagyon hangulatos volt (persze,hogy idemnetunk be), csak eppen vagni lehetett a fustot, ugyhogy meg a fustmergezes elott kimenekultunk, hisz sajnos mar majdnem vege is volt a koncertnek, meg kint is lehetett hallani...
(most eletemben eloszor mukodott a CTRL Z!!!)
Szoval atmentunk a La Maisonba, amirol azt kell tudni, hogy egy rendes kavezo, csak eppen ugy van berendezve mint egy lakas - majdnem.
Van konyha, furdoszoba, haloszoba, nappali, es mindenhol le lehet ulni iszogatn. Vagy a a konyhai ebedlo asztalhoz, vagy a mosdokagylo kore vagy akar a kadba!
Nagyon VICCES! Teljes retro hangulat van, es poen az egesz!
Nekunk sajnos mar csak a "mezei" nappaliban maradt halyunk, de azert jol ereztuk magunkat. Erdekes figurak is megkornyekeztek bennunket, es Zita olyan harcias is tud lenni, mint egy amazon! 
A legviccesebb az volt, hogy amikor mar kiderult, hogy nem ihatunk forro csokit, akkor Bori javaslatara mindenki benevezett egy egy 'macérations rhum'ra. Es vegul nagyon finomak voltak, mi meg jokat hulyultunk.
A csodalatos Cuisine Hongroise
Hat igen, elerkezett a nagy nap, amikor is bevallaltam a vallalhatatlant.
Menu: Meggyleves es paprikas csirke nokedlivel, aztan utolagos rendelesre egy kis meggyes pite
Gondoltam kialszom magam, de nem tul sokaig, hogy legyen idom nyugodtan elkesziteni a dolgokat...
Neki is kezdtem 10 utan, mert elotte nem lehetett, nehogy meg Marine kajaszagban reggelizzen - jo, hat mindnekinek lehetnek hobortjai. Az en csaladomnak eddig csak ilyenek vannak, es ezek aztan igazan megbocsathatok, leven, hogy otthon en sem repesek a mikrotanulas kozben terjengo egyebkent kivalo bableves illatokert...
Persze megint jott egy kis diopucolas a mar nagy haver mokussal es utana a hagyomanyos dioreszeles. Ezzel be is melegitettem. Johet a "neheze", a most eloszor altalam elkeszitett meggyleves. Nem ordongosseg, de azert meresz dolog volt ezt igy idegenben bevallalni eloszor! Megbirkoztam vele, noha a feherje darabkakkal aztan egesz napkozben kuzdottem, de vegul remek lett, sot mondhatnam eletem legjobb altalam keszitett meggylevese lett... ;-)
Utana egy kis "gyors" pite teszta gyuras, nyujtas, hajtogatas, es "hipp-hopp" (majdnem HIP-HOP - ertiteeek;-) maris az is bekerult a sutobe.
Ekkor jott a melypont. Kivettem a hutobol a csirket, amit Pascale aznap reggel vett a piacon.
1)tul nagy darabokban volt, es rendes kes hijan kisebb szobrasz foglalkozast tartottam magamnak...
2)annyira nem volt megpucolva rendesen a bore, hogy majdnem sirva fakadtam (pedig nekem anyukam azt tanitotta, hogy jo ha van benne egy kis bor, mert attol izesebb lesz, es mas "elvetult" emberek - rajtam kivul - meg meg is eszik es szeretik).
En nagyon szivesen raktam volna bort ebbe a paprikas csirkebe, de a kiallo fekete tollvegektol teljesen elment a kedvem, ugyhogy kenytelen kelletlen leszedtem a boroket, es ugy raktam fol a csirket...
Innentol mar majdnem siman ment minden.
Egyreszt teljesen leolajoztam az itt ujonnan vett polomat - persze en vagyok a hulye miert ebben fozok, de hat gondoltam, gyakorlott paprikascsirke szakacskent ez nem okozhat nagy problemat. Koteny itt meg persze nincs...(es nem jott ki az olaj - ANYU SEGITS!!!)
Masreszt miutan mar majdnem minden sinen volt, nekialltam a nokedlinek!
Persze csak eppen nokedliszaggato nincs, es hat miert is lenne, hisz itt mar az is fura, hogy a suti tesztat kezzel gyurom, nemhogy a foetelhez valot!
Ugyhogy mivel az en csaladom meg nagylyuku sajtreszeloje sem volt, hat alkalmaztam a jo oreg "fapados" modszert es egy fadeszka es kes segitsegevel ropke egy ora alatt remek kis fincsi nokedliket "vagdostam".
Ketto korulre kezen is lettem, estok jo volt, mert ezalatt Pascale megteritett szepen a nagy unnepi asztalra, es meg egy Magyarorszagon vasarolt paprikafuzert is feltett disznek az asztalra.
Hat a fogadtatas:
A levesnek nagyon orultek, bar azon kicsit felhaborodtak, hogy edes leves "entre"kent fogyasztando, de most magyar modra ettunk, es otthon ez leves es kesz! Nagyon izlett! Pascale meg is mondta JRnak, hogy a legkozelebbi haveros-mozis-vacsis esten JR ilyet fozzon.(mert most kivetelesen a ferfiak fognak fozni)
Aztan jott a csirke a nokedlivel! Hat ezt is imadtak, es Helo meg ezt fogaj nagypapaeknak hetvegen eloadni...
A vegen a desszert, ami szerintem nagyon jora sikerult, egy kis koszonettel tarsitva lett a "hab a tortan"!
Ugy gondoltam hogy ez lesz a remek alkalom, hogy atnyujtsam a "koszonomajandekokat": Futyulos barack - csucs siker!, Szamos marcipan - szinten meno; Boci csoki es francia drazse - ez is bejott, Rubik kocka - meglepoen lelkes fogadtatas, es aztan jott a raadas (amit Erikanak koszonhetek NAGYON NAGYON): egy VALAMI AMERIKA dvd.
Nem tudom, hogy irtam-e mar, de ez a csajok kedvenc filmje, miota Budapesten voltak, es veletlenul lattak. Akkora sikongatas es ugralas volt, hogy ekkora sikerre nem is szamitottam, de nagyon jol sult el minden.
Helo meg delutan megnezte, es amikor Marine hazajott, akkor o is!
Egy szoval, minden jo, ha jo a vege!
Surprise!...
...azaz meglepi, de franciasan ejtve a veget!
Miutan Marieval ma egyutt(!) megirtuk a kis ertekelesemet, ezutan olyan meglepetes ert, amit nem is gondoltam volna egyaltalan!
Kaptam tole meg Odiletol (a titkarno) egy radios tollat! Olyan toll, amivel lehet egyben radiot is hallgatni! teljesen meglepodtem, mert meg voltam rola gyozodve, hogy minden nap ki ul a nemtetszes az arcomra, ahogy az szokott, es hogy legalabb annyira a szivukbe zartak ok engem, mint en oket...tehat kicsit meglepett, de tok jofejseg toluk! Meg a vegen kiderul, hogy erzo ember ez a kis Marie (odile mindig tok jofej volt). Sot, kaptam egy nagyon szep kis konyvet Nantes epuleteirol is!
Breton palacsinta
Szombat este egy gyenge kiserletet tettem arra, hogy bulizasra osztonozzem az embereket, de mint utobb kiderult, aki elt es mozgott, az vagy el volt uatzva, vagy bepunnyadt az egynapos kirandulastol...
Igy aztan az mar latszott, hogy nagy party nem lesz, de Erika megjelenesevel eldontottuk, hogy haza mar pedig nem megyunk egybol.
Ket mozi gyenge es idoben lehetetlen ajanlata utan, ugy donottunk, hogy beulunk egy palacsintaozba. Ugyanis az itt a nagy tradicionalis kaja a kornyeken. Setaltunk egy kicsit az esti kivilagitott Nantesban, ahol surun hompolygott a szombat esti tomeg, es aztan talaltunk egy ari kis palacsintazot. Lelultunk. Aztan vartunk.
A kiszolgalo kislany tobbszor osszeszemezett mar velunk de vgay egy negyed ora volt, mire sikerult egy etlapot kicsikarni belole, de sikerult!
Aztan egy ujabb negyed oraba telt, hogy rendelhettunk, amikor is minden vilagos lett szamunkra. Spanyol cserediak diakmunkat vallal, es meg nem igazan igazodik el a vendeglatas bugyraiban...Innentol kezdve megertoen szemleltuk, ahogy ezt azt elfelejtenek kihozni...
Tok jot dumaltunk, es ahhoz kepest hogy oktober kozepe volt este 11 kint ultunk az utcan, es tok jo volt! Jo egy ido nagyon eleredt az eso, es nagyon vizes lett minden, de mi nem, mert ponyva alatt voltunk, es igy mindent "megusztunk".
Ejfel korul hazamentunk, es egy nagyon jot aludtunk.
(most megyek, mert talaltam valakit, aki egy kicsit magyarazna nekem, ami tok jo! Folyt kov.)
Bretagne es Normandia hataran
Teny ami teny, nagyon el vagyok maradva a blogirassal! Ebbol ket dolgot tudunk leszurni:
1) Nagyon nincs idom irni
2) Nem is lesz olyan reszletes, mert most is faradt vagyok...
Tehat penteki szinhaz estunk utan - allj, szinhaz!
Aranyos amator szinjatszo csapat egy klasszikus komediaban. Ugyesek voltak, dehat azert nem egy Romeo es Julia Operettszinhazban... A foszereplo raadasul nagy haver a csaladnak, ugyhogy tole egyenesen hivatalbol kellett elajulni. NA jo,nem volt gaz - annyira mint a tobbiek, akik neha elsos modra alltak be a szinpad kozepere es vigyazzallasban dialogizaltak valakivel...vagy az is lehet, hogy ez mar annyira magas muveszet, hogy az en szereny agyam ezt mar nem kepes felfogni...
A csalad lanygyermekei kifejezetten "halasak" voltak edesanyjuknak az esti szorakozasert, de en azert orultem, hogy egy ilyet is lattam! Es vegul is csak az erdekelt, hogy masnap meghoditom Franciaorszag csodajat, a
MT ST MICHELT!!!!
Reggel izgatottan keltem, amit a nantesi zord idojaras kicsit visszafogot, de gondoltam ez nem lehet akadaly. - Azert a biztonsag kedveert bepakoltam a dzsekimet (amit eddig meg csak Pornicba vittem el, ha esne az eso, es ott esett is, dehat az mar reg volt).
Az ut oda 2 ora volt, de jol eldumaltuk, meg elszundiztam neha, meg enekelt a csalad remek angolsaggal kulonbozo slagereket - szoval jol elvoltunk.
GPSen mar km-ekkel elobb lattuk A helyet, es aztan egyszercsak a nagy semmibol teljes valojaban is meglattuk - persze akkor meg csak egy kis piszok volt az ablakon...
Aztan egyre csak kozeledtunk, es ahogy kozeledtunk, egyre jobban el lehetett igazodni a GPS nelkul is, hisz az ut mellett megallo es fotozo autosok jeloltek az iranyt...
Aztan befordultunk a szallodasorhoz, es aztan vegre elhagytuk, es ott allt elottunk teljes pompajaban MT ST MICHEL!
Gyonyoru volt! Raadasul mire odaertunk, a nap is kisutott, es a napszemuveget, amit lazan otthon hagytam, nagyon kezdtem hianyolni...
Felsetaltunk, es mar a kis utca is tunderi volt! Igazi kozepkori varosi mini utca, termeszetesen "la Grande Rue"nek hivtak... Nagyon ari volt - masfel meteres utca maszik fel a hegyoldalban, es korulotte regi favazas hazikok cegerekkel es ettermekkel. Jo persze ide is bekuszott a tercier szektor a maga egymast hegyen hatan elhalmozo souvenirshopjaival, de nekem igy is tetszett!
Felmentunk a monostorba, ahol kaptam audioguide-ot is - en angolt kertem volna lusta fejemmel (noha a magyart is felvetettem mint eleve elvetelt kiserlet), de szerencsere franciat kaptam, es noha neha elvesztettem a fonalat, azert tok jo volt...
A monostor zsenialis!!!!
Regi, nagyon regi es meg regibb reszletek bukkantak fel, es hozza meg egy gyonyoru kilatas is a hegy tetejerol!
Korbe-korbe eppen homokpadok vettek korul, mert apaly volt, de igy talan szebb volt, mint tengerrel...
Miutan egy hatalams turat tettunk a monostor reszben, mar az ifjabbik generacionak korgott a hasa, igy ujra belevetettuk magunkat a Nagy Utca forgatagaba es kerestunk egy meg esszeru (tudom, raisonnable, reasonable...) arakkal rendelkezo ettermet. Talaltunk is egyet, ami nagyon ari volt, es finom is!
Ebed utan meg egy kicsit visszatertunk az utcai kofakat is meghazudtolo arusok kusza birodalmaba, es aztan jott a nagy kaland! Pascale szeret setalni, Anna is szeret setalni, lanyok kicsit faradtak, de nosza rajta, menjuk meg a dagaly elott kicsit bele a homokba...
Felulrol tunderien, es mindenekelott SZARAZNAK nez ki a vegtelen homoksivatag - annyi kulonbseggel, hogy itt vannak kisebb vizek - plane ebben a tikkaszto nyari hosegben...
Bar persze tapasztaltabb olvasoim tudjak mar, hogy a latszat tobbszor csal, mint nem, ugyhogy az elso 50 meteres beeteto szakasz utan jott a platyplaty minden lepesnel, ugyhogy alkalmaztuk a "tengerben felturt gatyaval bohockodom" technikat, ami tobb kevesebb sikerrel mukodott is.
Amikor mar inkabb egy iszaptengerre kezdett hasonlitani a trutyink, akkor a leggyengebb lancszem, Jean-Raphael visszafordult. Mi mentunk tovabb lankadatlanul - illetve ide-odacsuszklva, de mindenesetre vidaman.
Akkor jott a nagy pillanat, amikor mar Pascale levette a cipojet, hogy mezitlab kenyelmesebb meg izgibb is, es elhaladt mellettunk 3 sarmos francia ifju. Pascale usgyi utanuk, hogy ok biztos jol tudjak az utat, es akkor HOPP! Pascale alol kicsuszott a talaj, es rahuppant a sejhajara, amitol aztan kellmes allapotot vett fel a nadragja...
En innentol kezdve piros jelzesu veszriadot fujtam magamnak! En; aki feher nadragban es feher poloban voltam, gondoltam, nem szeretnek mindent aznap este mosni...es SIKERULT! Megkerultem ugy a "hegyet", hogy a cipomon kivul masnak nem esett sarosodasa...
Aztan a kocsiba csak mezitlab szallhattunk be, es hazamentunk. Este voltam palacsintazni, vasarnap volt nagy fozocske s ajandekosztas, es este viccces kavezo, es a mai nap sem volt esemenytelen, de mivel az ocsemmel es Linda baratnemmal elchateltem az idomet (megerte),ezert meg mindig turelemre kell hogy intselek titeket! (ha veletelneul holnap nem akad benn semmi tennivalom - bar most mar a parizsi programszervessel jol elfoglalom magam), akkor irok bentrol...Fotok is lesznek, de mar nem birom megvarni;, amig beotolt a gep, mert hulla vagyok... Bonne nuit!
Jelmezbal!
Garenne Lemot utan az egyik Rotarys hazaspar meghivott minket otthonukba, ahol jelmezeket mutotgattak nekunk.
Gondoltam, tok jo, meg erdekes, dehat na bumm!
Aztan NA BUMM!
Kiderult ugyanis, hogy a haz asszonyanak csaladja Nantes egyik legregibb es legnagyobb csaladja, akik az 1850es evektol kezdve gyujtenek eredeti ruhadarabokat, es egesz Franciaorszagban kolcsonoztek ruhakat es jelmezeket!
NAgyon durva volt latni eredeti 17. szazadi breton gatyot, vagy gyonyoru nagypopsis szoknyat...
Ja, es a lovagom is megtalaltam...
Sajnos probalni mar nem volt alkalmunk, de azert jol megneztunk mindent, es az almas es meggyes pitenknek is nagy sikere volt!
Garenne Lemot
Tehat ott tartottam, h ogy csutortok delutan megint munkabol logos rotary kirandulas.
Most a Nantes-tol mindossze feloranyira levo Garenne Lemot-ba mentunk, ahol a "hiresnevezetes" Lemot, azaz Dani szavaival elve: ASzo Ferenc elt es alkotott. Ugyan a szobraszt nem ismertem, de az tuti, hogy nagyon jo kis helyen lakott.
Megerkeztunk es nagyon kedves szavakkal fogadtak minket, majd beinvitaltak egy kis elozetes ismertetore minket: egy 20 perces kisfilm; amin majdnem elaludtam, aztan pedig jott az, amire senki nem volt es nem is lehetett felkeszulve.
Kedves kis idegenvezeto nenink, aki igy is alig beszelt valamivel hangosabban mint egy kiseger nekikezdett az expozejanak a makett folott. Mellesleg nagyon erdekes es szep dolgokat mondott, de E G Y O R A N keresztul alltunk a birtok makettje folott, es hallgattuk azt, amit ha a kesobbi setank alatt mesel, akkor csungtunk volna minden szavan...de hat igy...
...
Mindegy, a park tunderi volt, es inkabb meseljenek a fotok
